Minden szülő vágya, hogy a gyermekeik – felnőve – magabiztosan megállják a helyüket a nagyvilágban. Nincsenek ezzel másképpen a helikopter szülők sem, csakhogy közben pont az ellenkező hatást váltják ki a gyermekeikből: azt tanítják meg velük, hogy önmagukban semmire se képesek. Ezt aztán idővel el is hiszik magukról ezek a gyerekek, s mint egy önmagát beteljesítő jóslat, sajnos az esetek többségében így is lesz.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük csak meg, kik is valójában a helikopter szülők.
Helikopter szülőnek azokat a szülőket tekintjük, akik a gyerekek szükségleteit meghaladó módon gondoskodnak róluk. Ez természetesen mindig korfüggő. Összességében annyit takar, hogy túlságosan is gondoskodnak a gyerekről, nem hagyják egyedül cselekedni, kudarcot vallani, azaz helikopter módjára köröznek felettük.
Ezt a kifejezést 1969-ben dr. Haim Ginott használta, azonban igazán népszerű csak a 2010-es évektől lett.
A jelenség kétségkívül létezik, a kérdés csak az, hogy ez a magatartás jó-e a gyereknek, hogy valóban a gyerek érdekeit szolgálja-e. Erről heves viták és megosztott vélemények vannak. Valójában itt is, mint mindenben, a mértékletesség és a józan ész lehet a kulcs.
Természetesen nem azt mondjuk, hogy ne segítsünk a gyerekeinknek – ha az időnk, a munkánk és a helyzetünk megengedi -, hogy néha ne oldjuk meg helyettük a házit, vagy ne pakoljuk el utánuk a játékaikat, a ruháikat.
De mindezt túlzásba is vihetjük. Ha négy szakkörre járatjuk, emellett elvárjuk, hogy játsszon valamilyen hangszeren, de azért még sportoljon is valamit, ja, és természetesen kitűnő tanuló legyen, valamint három nyelvet beszéljen, akkor könnyen átalakulhat ez a nyomás szorongássá és mentális problémákká.
Azt, hogy ez a nevelési módszer jó vagy sem, általánosságban nem nagyon lehet vizsgálni.
Érdekes, de egy új tanulmány kimutatta, hogy a sikert tekintve ezek a gyerekek bizony eredményesebbek a társaiknál.
Két közgazdász, Matthias Doepke a Northwestern Egyetemről és Matthias Doepke a Yale-ről egy új könyvükben arról ír, hogy az intenzív nevelés jobb eredményt produkál a gyerekeknél.
A kutatók elemezték a 2012-es PISA felmérést a 15 évesek körében, kiegészítve a családi hátterükkel. Érdekes adat, de volt összefüggés a magasabb teszt pontszám és az intenzívebb nevelés között.
Elemezték a Munkaügyi Statisztikai Hivatal 1997-es adatait, ami a tinédzsereket és azok sikereit rögzítette, és azt találták, hogy azok, akiknek a szülei “parancsolóbbak”, nagyobb eséllyel végeztek egyetemet.
A 2010 British study in the European Sociological Review tanulmányban jelentették, hogy az irányító szülők gyerekeinek az osztályon kívül is számos előnyük származik ebből. Ilyen például, hogy ezek a gyerekek egészségesebbek és jobb a közérzetük is.
Egy fontos tény mellett azonban nem mehetünk el, amikor ezen szülőkről, illetve nevelési elveik hatásairól beszélünk: ezt csak azok a szülők tudják megtenni, akiknek lehetőségük és idejük van rá. Azaz a “munkásosztály” a legkevésbé engedheti meg magának ezt a fajta nevelési trendet.
Ha úgy érzed, hogy a fentiek bizonyos mértékig rád is igazak, és te is ezek közé a szülők közé tartozol, akkor itt az ideje megvizsgálni, miként hat ez a gyermekedre, s hogy mivel teszel neki a legjobbat, esetleg mivel ártasz neki hosszútávon. Erre a kérdésre nem létezik univerzális válasz. Egy dolgot azonban szüntelenül szem előtt kell tartani, mégpedig azt: a szülő legfőbb dolga, hogy abban és úgy támogassa a gyermekét, ahogy az a gyermek számára a legoptimálisabb.
