Ha meghalljuk a kiégés szót, a legtöbben a túlhajszolt, stresszes munkahely következményeként gondolunk rá, pedig manapság már nemcsak a felnőttek „betegsége” ez az állapot.
Rémisztő adat, hogy manapság a gyerekek sokkal könnyebben kiégnek, mint korábban. Már egészen fiatalon, akár tizenévesen korban, az iskolai nyomás határása is előfordul, hogy egy-egy gyermekkel is megtörténik az, ami túlhajszolt felnőttekkel is.
Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk egyből bűnbakot keresni, és az iskolarendszerre mutogatva, kizárólag bennük keressük a hibát.
Azonban mielőtt olyan könnyedén pálcát törnénk, tegyük fel a kérdést: biztosan csakis az oktatási rendszerben keresendő a hiba? Felgyorsult, stresszes világunkban mi, szülők minden esetben a helyes utat mutatjuk gyermekeinknek?
Meg kell vizsgálnunk, milyen mintát adunk át nekik. Például megtanítjuk őket pihenni? Vagy arra, hogy hogyan kezeljék a stresszt, miképp vezessék le helyesen a felgyülemlett feszültséget?
A stressz egy gyerek életében is ugyanúgy jelen van, mint a felnőttekében. Ráadásul velünk ellentétben, ők kevésbé tudják azt a megfelelő módon kezelni.
Érdekesség, és egyben szomorú tény, hogy a mérések szerint ez a stresszint évről évre növekszik, és minden újabb generációnál a probléma kicsit nagyobb lesz.
Ne feledjük, hogy a stressz halmozódik, hatásuk pedig összeadódik. Ha nem kezeljük és oldjuk fel azt, akkor csak tovább gyűlik.
A diákok nagy része már tisztában van azzal, hogy mi is az a stressz. Számukra az általános stresszfaktort a számonkérés jelenti, valamint a szervezett programok és fakultációk sokasága. Ezek a programok felemésztik a gyerekek fizikai és mentális energiáit.
Számos esetben ezekre a helyzetekre adott válaszuk a szülők mintáiból jön, ami a legtöbb esetben sajnos nem a legoptimálisabb.
Ha a szülő nem tudja, hogy mit tegyen stressz esetén, mi a helyes levezetési forma, akkor egy gyereknek miből is kellene tudnia.
Manapság nagy a verseny a diákok, de a legtöbb esetben a szüleik közt. Senki sem akar lemaradni a másiktól, így a legtöbb gyerek – sok esetben szinte minden nap az iskola után – valamilyen különórára siet.
Pedig az sem jó, ha túlerőltetjük a gyereket a sok fakultációval. Érthető, hogy a legjobbat akarjuk neki, és szeretnénk a legtöbbet kihozni belőle, de ez nem mindig ideális. Van egy olyan pont, amikor már inkább ártunk vele, mintsem használnánk.
De akkor mégis hogyan segítsünk?
A korai problémaészlelés, illetve a megfelelő kommunikáció lehet a kulcs a megoldásra, illetve a saját tapasztalataiddal is sokat segíthetsz neki.
Figyelj rá, beszélgess vele arról, hogy mit érez, és ha a bizalomra talál nálad, akkor meg fog nyílni, közös erővel pedig könnyebben megtalálható majd a helyes irány.