A koronavírus rohamos terjedése miatt az egyetlen hatásos védekezés az otthon maradás – erre buzdítják a teljes lakosságot. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy annak, akinek lehetősége van rá, az otthonából kell megoldania munkája elvégzést is.
Így sokan a napokban szembesültek először ennek a kihívásaival, legfőképpen azzal, hogy miképpen lehetséges zajban otthonról dolgozni.
Egy kis lakásban már két emberrel is nehéz lehet megszervezni azt, hogy mindenki hatékonyan tudjon dolgozni. Ez pedig csak még nehezebbé válik, ha napközben még a gyerekekre is nekünk kell vigyázni. Óvodás, iskolás korú gyerekeket lekötni egész napra, tanulni és foglalkozni velük – ráadásul úgy, hogy sok esetben még csak udvar sincs -, embert próbáló feladat. És még csak megjósolni is nehéz, meddig fog mindez tartani.
A szokatlan helyzettel nehéz mit kezdeni. Sokan próbálják egy egyszerű nyaralásként felfogni, de ez vezet aztán az igazi káoszhoz. A gyerekeknek kell a rendszer, ahogyan azt a hétköznapokban a nevelési- és oktatási intézményekben már megszokhatták. Sok helyen nem is iskolai szünet van, hanem otthoni tanulás.
Legyen egy napi rutinunk. Mikor kelünk, meddig tanulunk, dolgozunk, mikor ebédelünk, s mikor kezdődik a szabadidő, amikor is letesszük a munkát. Célszerű elkészíteni ezt az ütemtervet, majd szigorúan ragaszkodni kell ahhoz, hogy be is tartsuk és tartassuk.
Természetesen az eddig megszokott rutinon is módosítani kell. Többet kell figyelnünk a gyerekekre, és persze ott a házimunka is. A szórakozást is szervezzük meg, valamint figyeljünk a lefekvés idejére is. Csábító lehet, hogy reggel nem kell korán kelni, de könnyen el tud csúszni a másnap, ha előző este későig fent maradunk.
Beszéljük meg a partnerünkkel, hogy míg az egyikünk dolgozik, addig a másikunk foglalkozik a gyerekekkel, majd fordítva.
Használjuk ki a digitális világunk nyújtotta előnyöket. Engedjük, hogy a gyerekek legalább online tartsák a kapcsolatot a barátaikkal. És gyakorlatilag számunkra is ez az egyetlen módja maradt annak, hogy a szüleinkkel, a nagyszüleinkkel, a szűkebb és tágabb családdal érintkezzünk.
Ez egy különleges, nem mindennapi szituáció, amihez valamilyen módon mindannyiunknak alkalmazkodni kell.
