A Stanford egyetem szakértői szerint a YouTube és a konzolos játékok önmagukban nem károsak. Az ok, amiért a gyerekek ezeket választják, már nagyobb probléma. Mutatjuk a három alaptényezőt.
A szülők többsége nem érti meg, hogy a technológia fejlődése önmagában nem probléma, és a technológia használatával kapcsolatos szigorú szabályok bevezetése nem megoldás. Nem szabályozni kell az online játékok és a közösségi média használatot, hanem azt az okot kell megszüntetni, amiért a gyerekek a való világ helyett az online tért választják.
A gyerekeknek pszichológiai szükségleteik vannak
Csakúgy, mint az emberi testnek, az agynak is szüksége van a megfelelő működéséhez makrotápanyagokra. Az emberi pszichének is megvannak a saját szükségletei. A zavarok pedig azért alakulnak ki, mert így kezeljük a hiányosságokat. Tehát amikor a gyerekek nem kapják meg a szükséges „pszichológiai tápanyagokat”, akkor nagyobb valószínűséggel térnek át az egészségtelen viselkedésre – gyakran a virtuális környezetben.
De mik a legfontosabb pszichológiai tápanyagok?
- Autonómia
Ha a gyermeknek döntési szabadságot adunk, az rendkívül hasznos. Kutatások szerint azok a gyerekek, akik kevésbé vannak kitéve a formális oktatásnak, tartósabb figyelmet mutatnak és kitartóbbak a tanulásban. Ha nem dönt a szülő a gyermek helyett, a kicsi sokkal önállóbb lesz. Vagyis a kiteljesedéshez nem az online teret fogja választani.
Mit tehetnek a szülők? Nagyon egyszerű: ne csináljunk meg mindent a gyermek helyett. Hagyjuk dönteni. Még akkor is, ha a döntés nem mindig a legjobb.
- Kompetencia
Nagyon fontos, hogy a gyerekek tudását ne általános kompetenciák szerint értékeljük. Ha általánosítunk, a gyerekek túl gyakran kaphatnak olyan üzenetet, hogy nem képesek megfelelően teljesíteni. Figyelembe kell venni, hogy a különböző gyerekeknek különböző lehet a fejlettségi szintje. Lehet, hogy valaki ebben, valaki pedig abban jó.
Ha egy gyerek nem kapja meg a szükséges egyéni támogatást, elképzelhető, hogy nem tud úgy teljesíteni, ahogy azt az általános felmérések elvárnák. Ilyenkor esélyes, hogy feladják a próbálkozást, és olyan közegbe menekülnek, mint az online tér. Olyan “helyre”, ahol mondjuk lájkok formájában megkapják az elismerést. Vagyis a gyors visszacsatolás reményében inkább a virtuális térben töltik az idejük nagy részét.
Mit tehetnek a szülők? Vegyék le a nyomást gyermekről, és adjanak segítséget. Ismerjék fel, miben jók és ösztönözzék őket arra, hogy ebben teljesedjenek ki.
- Kapcsolatok
A felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is szeretnének fontosak lenni mások számára – és fordítva. Az ilyen szükséglet kielégítésének hatékony módja pedig a másokkal való játék.
A mai világban azonban a játék természete megváltozott. Míg a korábbi nemzedékeknek megengedték az iskola utáni játékot, lehetőséget adtak a szoros társadalmi kötelékek kialakításához, addig manapság sok gyermeket olyan szülők nevelnek, akik korlátozzák a szabadtéri játékot. Mindenféle félelemtől vezérelve…
Egy tanulmány szerint: „Az elmúlt 50 évben a gyermekek szabadban töltött játékideje folyamatosan csökken, ami megakadályozza őket abban, hogy magabiztos felnőttekké váljanak.” Sajnos ez a fajta korlátozás sok gyereknek nem ad más választást, mint hogy bent maradjon, és a technológiára támaszkodva lépjen kapcsolatba másokkal.
Mit tehetnek a szülők? Adjanak lehetőséget a gyereknek, hogy több időt töltsön a szabadban. Teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy személyes kapcsolatba léphessenek saját kortársaikkal. Ez segít nekik a kapcsolatok megtalálásában. Ha ez a lehetőség nem adott, akkor a kapcsolatokat online, a közösségi médián keresztül keresnek.
