Egy nap a vasi nőknek – Nagyszabású rendezvény Celldömölkön

Közzétéve: Kategória: munkáltatóknakCímke: ,

Ha anyák napja, nemcsak virág, csoki és puszi, de nagyszabású esemény Celldömölkön. A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (VMKIK) május 2-án rendhagyó, egész napos programot szervez nőknek és női munkavállalóknak. A programot – a munkáltatói brandépítés és munkaerő-megtartás jegyében – a munkáltatók felé is megnyitották, és úgy hirdetik, hogy „Ajándékozd meg női dolgozóidat egy anyák napi élménnyel!” 

Interjú Kálmán Edinával, az anyák napja szakmai felelősével

Tóth János: – Az anyák napja rendben, az van minden évben. De hogy jött a anyák napi rendezvény ötlete? 

Kálmán Edina: – Sajnos nem az én fejemből pattant ki. Balogh Károly, a VMKIK főtitkára és Pongrácz Nóri, a CSAK-Pontunk akkori szakmai vezetője dobta be először a köztudatba az elképzelést, még 2018 októberében. A gondolat az volt mögötte, hogy jó lenne egy „csajos” nap, egy olyan esemény, ami igazán nőknek, anyukáknak szól, női sorsokról, tapasztalatokról, vállalkozókról és megélésekről, mert igazán egymás gyakorlataiból, életéből tudunk sokat tanulni. A nőknek pedig erre nagy szükségük van most. 

TJ: – Ezt az utóbbi mondatot nem értem…

KE: – Nézd csak meg a számokat, a megjelenéseket! Például a 2018-as Munkaerőpiaci Tükör tartalmát: egy nagy része a nőkkel foglalkozik, a hazai munkaerőpiac megoldásait a női tartalékokban látja. Vagy azt, hogy Magyarország globális versenyképességi mutatót többek között a női és a férfi foglalkoztatás közötti egyenlőtlenségek húzzák le. A számok magukért beszélnek: a két év alatti gyereket nevelő nők közül még mindig csak minden 10. megy vissza dolgozni, amikor pedig a gyerek óvodába megy, akkor meg a súlyos döbbenet van. A munkáltató szempontjából döbbenet azon, hogy már megint hiányzik a kisgyerekes dolgozóm, anyukaként meg azon, hogy kirúgnak, ahogy tudnak a sok hiányzás miatt. Másrészt ezeknek a dolgoknak nem kellene így működniük, mehetne minden sokkal olajozottabban is, csak ahhoz vezetőnek és kisgyerekes anyukának is változnia kellene, új viselkedésmintákat kellene kipróbálniuk. A nőknek tehát nagy szükségük van arra, hogy lássanak más megoldásokat, ismerjék a saját magukkal kapcsolatos helyzetet, a számokat, és döbbenjenek rá, melyik oldal hogyan viselkedik, illetve hogy nekik nőként hol van ebben a felelősségük. 

TJ: – De hogy tud segíteni ezen a problémán egy egynapos rendezvény? 

KE: – Mindent nyilván nem fog megoldani, lehetőséget viszont ad. Egy napot arra, hogy az illető, akár családanyaként, akár vállalkozóként vagy dolgozó nőként kiszakadjon a napi taposómalomból, és elgondolkodjon rajta, mások hogyan csinálják, és persze azon, hogy vele mi van, ő változtatna-e bármin az életében. Mert az, hogy magammal, a nőtársaimmal legyek, vagy olyanokkal, akik női sorsokról írtak vagy ezekkel foglalkoznak, bizony lehetőséget ad. Ösztökél, hogy egy kicsit megálljak és átgondoljam, mit csinálok én jól és mivel vagyok elégedetlen. Egy lélegzetvételnyi szünet, egy kis leltár az életemben, amire mindenkinek szüksége van.

A programot úgy raktuk össze, hogy szórakoztató és változatos legyen, hogy a résztvevő sok mindennel találkozhasson: női sorsról szóló könyvfordítóval éppúgy fogunk beszélgetni, mint kerekasztalban kevés és sokgyerekes anyukával, de lesz közös, kiscsoportos gondolkodás is a napban. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy délutánra sikerült idecsábítanunk az Áttűnések nevet viselő improvizációs színházat. 

TJ: – Azért engem lehet, hogy kirázna a hideg, ha egy improvizációban kellene asszisztálnom…

KE: – Vagyunk így ezzel egynéhányan, ezért itt sem erről van szó. Budapesten jó pár improvizációs színházban voltam, és leszögezhetem, a nézőközönség az is marad, a nézők nem kerülnek fel egy óvatlan pillanatban a színpadra. A színészek viszont azokból az esetekből húznak, amiket a jelenlévők dobnak be a közösbe. Amikor az ember viszontlátja azt a férj-anyós jelenetet, amit tegnap élt meg személyesen, azon nagyokat lehet nevetni. Persze ott a másik oldal is: engem például nagyon megérintett egy olyan jelenet, ahol a színészek a női kettészakadást mutatták be munka és család között. 

TJ: – Szerinted ki ebben a kettészakadásban a felelős? 

KE: – Itt nincsenek jók meg rosszak, felelősök vagy felelőtlenek, mert mindannyiban benne vagyunk a helyzetben nyakig. Nőként azért, mert a saját határinkat feszegetjük ahelyett, hogy azt mondanánk, több segítség kell, akár fizetett úton. Vagy azért, mert nem tudom megmondani a munkáltatómnak, hogy nem fér bele a nyolcórás állás az időmbe, de azért is benne lehetek, mert nem kommunikálom a férjemnek vagy a családomnak, hogy sok ez így nekem.

Férjként meg azért vagyok érintve, mert első a karrier, és egyértelműnek veszem, hogy a feleségem majd minden mást megold helyettem, este meg csodálkozom, hogy miért olyan feszült velem. Nagyszülőként azért, mert nem adom a támogatásom a gyerekvigyázásban, és nem mérem fel, hogy a fiataloknak erre milyen nagy szüksége lenne.

De ott a vezetők felelőssége is: nem biztosítanak rugalmas vagy részmunkaidős állásokat az anyukáknak, sokan el sem tudják képzelni, hogy hogyan tudna ez a cégüknél működni. Pedig csak a fáradtságot kellene venni ahhoz, hogy kicsit elgondolkodjanak teljesítménymérésen, hozzáadott értéken vagy menedzsment eszközökön, ami egyébként a versenyképességüket is javítaná. Összességében tehát nem felelőst kellene keresni, inkább csak mindenkinek egy lépést kellene tenni a saját önazonossága és a másik felé…

TJ: – Te önazonosnak érzed magad, háromgyerekes, dolgozó anyukaként? Ha jól sejtem, ennek a rendezvénynek a programja igen közel áll az egyéni kérdéseidhez is.

KE: – Nem mondom, hogy mindig egyszerű, a vidéki utakkal, a három gyerekkel, főzéssel, háztartással, csoportvezetéssel a munkahelyen. De ilyenkor mindig Almási Kitti egy fél, odavetett mondata visszhangzik bennem: fel lehet állni mindenhonnan. A fontos az, hogy a saját határainkat, a saját késztetéseinket ismerjük, azt vállaljuk be, amitől önazonosak maradunk, és akkor álljunk fel és mondjunk nemet, amikor az önazonosságunk elvesztése forog kockán. Ettől még a kérdések persze ott maradnak a levegőben: hány gyereket vállaljak, mikor mondjak a családra és mikor a munkára nemet, hol van nekem időm saját magamra, hogyan neveljem a gyerekeimet, mibe folyjak bele és mibe ne, vagy hogyan intézzem a karrieremet, és mindemellett hogyan és mennyi időt fordítsak a páromra, egy normatív családi krízis közepén.

TJ: – Nem teljesen világos, hogy a krízis hogy jön a képbe…

KE: – Bárki bármit mondhat, de az első gyerek születése például, ahogy egyébként a gyerekek kirepülése is, normatív krízisnek, azaz a normál életfolyamatok változásából adódó krízisnek számít. Van olyan pár, akik könnyen, van, akik nehezebben hidalják át ezeket a szakaszokat, ezt előre nem is lehet talán megmondani. Azt azonban jó tudni egy nőnek, mellesleg egy férfinak is, hogy ezek a krízisek léteznek, életszakaszhoz kötöttek, és nem én csinálok valamit teljesen rosszul, hanem a természetes változásokból adódnak, és mindenkinek meg kell birkóznia vele. A Nőnapi rendezvényen erről is szó lesz. 

TJ: – Mint szervező, minden hozzád fut be az anyák napjával kapcsolatban?

KE: – Nem, dehogyis! Egy 150 fő befogadására alkalmas, ilyen izgalmas és nagyszabású rendezvény szervezése eleve komoly csapatmunkát igényel! A szervezők között ott van a Kamara, a „NŐI ERŐ –Stabil alap nőknek Vas megye déli és keleti részén” című projektünk konzorciumvezetője, de a Változó Világért Alapítvány és a Pannon Novum csapata is részt vesznek a megvalósításban. Elérhetőséget azonban egyet fogunk megadni az egyszerűbb kapcsolattartás végett, és az is biztos, hogy a Vasinők.hu oldalon minden megtalálható, a részletes program, a jelentkezés, stb. 

TJ: – Úgy tudom egyébként, hogy a május 2-i celldömölki rendezvény egy nagyobb programsorozatnak csak az egyik állomását képezi. 

KE: – Valóban, ez nem elszigetelt elemként lett kitalálva. Ebben az évben nagyon sok mással is készül a konzorciumunk. Amellett például, hogy nőknek folyamatosan nyújtunk álláskeresési és mentálhigiéniás szolgáltatást, több tréninget, szülői-tanácsadói képzést, Női Karriernapot és számos más programot hirdettünk meg számukra. Munkáltatóknak ugyanígy rendelkezésre áll egy csomó lehetőség, úgy mint HR-klub, Vezetői klub, Karrierhét, Munkáltatói tréning és még sorolhatnám. 

TJ: – Ezek külön szolgáltatások nőknek és cégeknek. Már csak azt nem értem, hogy a nőknek szóló rendezvényhez mi közük van a munkáltatóknak: miért ajánlottátok fel a vállalatoknak is a lehetőséget, hogy belépő jegyet meg ajándékutalványt váltsanak a rendezvényre a női dolgozóik számára? Úgy reklámozzátok számukra az eseményt, hogy „Ajándékozd meg női dolgozóidat egy anyák napi élménnyel!

KE: – Visszacsatolnék arra a gondolatra, hogy itt mindenkinek kell lépnie a másik felé, hogy utána közös nevezőre kerülhessenek. A munkáltatóknak is a nők felé. Vas megyében mára egy vállalkozás számára szinte elképzelhetetlen, hogy ne foglalkozzon a dolgozók megtartásával, elégedettségével képzésével, tehát a saját munkáltatói brandjének építgetésével. Ha ugyanis ezt nem teszi, vagy csak elméletben, a dolgozók fogják magukat és felállnak. Vége annak a világnak, hogy nyomom a munkáltatói marketinget, de emögött nincs semmi kézzelfogható. 

Nos, a Nőnap egy konkrét, kézzel fogható gesztus: ajándékként fejezem azt ki a női dolgozóm felé, hogy elengedem őt az évben egyetlenegy napra, amikor kikapcsolódhat, szórakozhat, gondolkozhat magán, munka és család viszonylatán, hogy aztán újult erővel és hálásan kapjam őt vissza hétfőn. Ezért hirdettük meg a cégek felé is az eseményt. Azért, mert őszintén hiszünk abban, hogy a Vas megyei munkaerőpiacot pont az ilyen egymáshoz való közeledések, gesztusok és konkrét lépések fogják előre vinni mindkét fél részéről.  

Kálmán Edina az IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. Szervezetfejlesztési csoportjának vezetője, a korábban lezárult Munka kisgyermekkel, illetve a Fel-VÁLLAL, a rugalmas foglalkoztatást elősegítő országos program szakmai vezetője. 10 éve foglalkozik atipikus foglalkoztatással, szervezetfejlesztéssel, tréningekkel, műhelymunkákkal és olyan programok generálásával, amelyek a női, illetve a rugalmas foglalkoztatást segítik elő Magyarországon.  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük