Hol van a határvonal a segítés és a helikopter nevelési stílus között?

Közzétéve: Kategória: munkavállalóknakCímke: ,

Amikor egy gyermek megszületik, a köldökzsinórt, amin keresztül 9 hónapon át a táplálékot kapta, s ami addig összekötötte őt az édesanyjával, elvágják.

Ugyanígy létezik egy másik fajta köldökzsinór a gyermek és a szülei közt, ezt hívhatjuk akár lelki köldökzsinórnak is. Ez a fajta kötődés azért hosszabb ideig fennáll a szülő és a gyermeke között, és véglegesen valójában soha nem is lehet elvágni, de az biztos, hogy idővel ennek is lazulnia kell.

Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy ennek mikor kell bekövetkeznie, milyen ütemben, illetve, hogy némely szülőnél ez vajon miért nem valósul meg.

Azokat a szülőket, akik igyekeznek túlzottan irányítani a gyereküket és megóvni őket minden kudarctól, helikopter szülőknek nevezzük. Ők azok, akik minden pillanatban helikopter módjára köröznek a gyermekük felett, bele se gondolva abba, hogy hosszú távon milyen hatást érnek el ezzel a fajta túlzott gondoskodással.

A helikopter gyereknevelés, ahogy hazánkban, úgy világszerte is egészen népszerű.

Ami biztos, hogy Amerikában az utóbbi időben kiderült egyetemi botrány után most majd át fog értékelődni a jelentősége. Kiderült ugyanis, hogy egyes szülők hatalmas pénzeket fizettek azért, hogy a gyerekük bejusson valamelyik elit egyetemre. Ez önmagában is bűncselekmény, ugyanakkor sokan feltették a kérdést: meddig mehetnek el a szülők a gyerekeikkel kapcsolatban – akiknek nyilvánvalóan a legjobbat akarják.

A helikopter nevelést nem szabad összekeverni a támogató kapcsolattal. Az, hogy a gyermekünkkel megértő, támogató kapcsolatunk legyen, alapvető kívánalom.

A probléma ott kezdődik, amikor nem hagyjuk, hogy kudarc érje, vagy már a harmadik szakkörére íratjuk be anélkül, hogy megkérdeztük volna arról az ő véleményét is.

Feltehetően most sokan teszik fel a kérdést: „Vajon én is ilyen szülő lennék?”  Időnként senkinek sem árt önvizsgálatot tartani a témában.

De hogyan is vizsgáljuk felül magunkat? Ebben segítünk most neked.

A következő kérdéseket tegyük fel:

  • A függőséget erősítjük? Nem hagyjuk, hogy a gyerek hibázzon? Ha otthon hagyja az ebédet vagy bármi mást, már rohanunk is utána? Nem hagyjuk, hogy ő maga oldja meg a problémát, hanem egyből mi cselekszünk helyette? Ha így teszünk, akkor azzal nagyon fontos tapasztalásokat sajátítunk ki a gyermekünk elől.
  • Megóvhatjuk az érzelmi fájdalomtól? A kudarcot és a csalódást előbb-utóbb, de  mindenkinek át kell élnie. Nem védhetjük meg mindentől, és nem is szabad.  A megfelelő támogatás az, ami ilyenkor a legfontosabb. Segítsünk neki feldolgozni, megoldani a problémát, túljutni az adott krízisen.
  • Halad a függetlenség felé? Képes a gyerek önállóan döntést hozni, gondolkodni? Mutatja azokat a tulajdonságokat, amit egy felnőttől elvárnál? Belső szemlélőként lehetséges, hogy te ezt még nem látod, vagy nem így látod, de próbálj meg objektíven szemlélni egy-egy szituációt. Esetleg beszélgess erről olyan közeli hozzátartozókkal, barátokkal, akik ugyan jól ismerik a gyermeket, de mégis kívülről tudják szemlélni őt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük